Hogy mitől nem vagyunk egyformák, még saját magunkkal sem...
Az ember megtanul csodálatosan szenvedni, vagy élvezni az életét, vagy másokon átgázolni, vagy irányítani, aki csak az útjába akad, vagy beleélni magát mindenbe, vagy átlényegülni és mutatni valamit másoknak a világból, szeretni, segíteni, haragudni, önmagának tetszelegni, és a többi. Mindenki mást és mást tanul meg. Vagy ezek közül néhányat, más és más összetételben és arányban.
Azután ezeket műveli, és látja magát valamilyennek, és azt mondja, ilyen vagyok, és így élek. És látják mások, egészen másképp, mert ők is mások, és az ember saját maga sem mutat mindent magából, és nem is ugyanúgy, ahogy szerinte van. És sokan sokfélét gondolnak róla, hogy ilyen ő, és így él.
És közben telik az idő, és változik minden és mindenki.
Örökösen lehet azzal foglalkozni, hogy miért nehéz tudni valakiről, hogy milyen. Hát többek között ezért.