Elgondolkodtam egyszer-kétszer az indiai kasztrendszeren, és hogy az mit üzen a ma emberének. Hiszen a nagy tanítások mindig tartogatnak valamit az utókornak - ettől nagyok. Nem azt akarom mondani, hogy helyén van a kasztrendszer úgy, ahogy van. A lényege: azt tedd, ami a dolgod.
Nehéz eligazodni abban, hogy mi a dolgom, hiszen annyi szempontot kell figyelembe venni... Nem, ez nem így van. Valahol belül mindenki pontosan tudja, hogy mi lenne a helyes. Vagy pontosan tudhatná, ha magába tudna szállni, és el tudna gondolkodni a tettei következményén. Azok ugyanis nem csak saját magára, hanem a környezetére is hatnak. Így már annyira nem is nehéz megérteni.
Nem kell ahhoz szentéletűnek, vagy bigottnak lenni, hogy ezt a vonalat kövessük, viszont van egy olyan hozománya, hogy teljes mértékig nyugodtan és hellyel-közzel elégedetten lehet élni az életet. (Halkan és egészen mellékesen jegyzem meg, hogy nem is kellenek hozzá milliók.)
Ennek az egésznek a felelősség lenne a legfontosabb motívuma talán. Felelősség a nemesebb értelemben. Még egyszer mondom, hogy nem csak önmagunk irányában.
Összegezve egy képzavarral úgy is meg lehet ezt fogalmazni, hogy gondoljuk meg, mi lehet abból, ha a pásztor nem tesz semmit azért, hogy megvédje a rábízottakat a farkastól.