Ábrándozás

Önvédelem okán célszerű kerülni az ábrándozást. Így nem kényszerülünk a későbbiekben a valóra nem vált álmaink kísérteteit kergetni indokolatlanul.

Tisztánlátás

A tisztánlátás és a csalódás között valószínűleg csak időbeli különbség van. Ha időben felismerjük, hogy semmi sem az, aminek látszik, azzal a nagy csalódások elkerülhetővé válnak. Ha ragaszkodunk ahhoz az ideálhoz, amit felépítünk, és nem fogadjuk el, hogy mindez illúzió... akkor megteremtjük a szükségét az illúzió-rombolásnak. Vagyis egy olyan csalódásnak, ami ledönti az istenszobrot.

Mindez nem szükségszerű, és nem történik meg, ha képesek vagyunk megérteni a tanítást: ne higgyünk el semmit, amit mondanak, még ha egy buddha mondja is. Tapasztaljuk meg...

Mindennapi buddhizmus

Mindennapi buddhizmus...

Azt hiszem, nincs is másmilyen. Ez nem lehet olyan, mint a hétvégi ház. Ház az egyébként is, de csak hétvégenként használjuk. Ha a buddhista Tanítások csak alkalmanként jutnak szerephez az életünkben, akkor az inkább érdeklődés.

Ha csak egy-egy napon törekszem a Nemes Nyolcrétű Ösvény megvalósítására, akkor igazán mégsem valósítom meg.

Nem számít, hogy mások úgy látják, hitelesek vagyunk, ha nem felelünk meg ennek, amikor nem látnak.

A Tanítás követése nem függ attól, hogy ki tud róla rajtam kívül.

A mindennapi buddhizmus azt jelenti, hogy a Tanítás része lesz minden pillanatnak a hétköznapok folyamán is. Persze ehhez előtte ismerni és érteni kell.

Nem vetni hullámokat

Nyilván nem vagyok egyedül azzal, hogy nagyon meg tud viselni, amikor egy-egy hullámvölgyet tapasztalok meg az életem során. Általában úgy néz ez ki, hogy úgy tűnik, minden összedől, amit igaznak hittem, arról kiderül, hogy mégsem egészen az, és a jó irányban haladó események megállnak, esetleg úgy látom, hogy már nem a jó irányban haladnak.

Ilyenkor ráadásul az ember hajlamos különböző feltételezésekbe is belemenni, jár az agya, és ehhez érzelmek párosulnak.

Zavar keletkezik, mert állandóan igyekszünk összeegyeztetni az elméleteket és az új forgatókönyveket (amelyek elképzelésünk szerint mostantól hosszasan érvényesek lesznek) a változásokkal, és minden hatással, ami mindezeket egy ilyen időszakban akár percről percre befolyásolja.

Ha az ember működését tekintjük, komolyan bele tud mélyedni egy efféle válságba. És bizony valahol ember vagyok én is...

Mégis elképzelhető, hogy lehet megoldást találni...

Egyrészt tudom, hogy minden folyamatosan változik, így benne van a pakliban, hogy az éppen soron lévő folyamat is változni fog.

Semmi sem az, aminek látszik, így amikor valamiről kiderül, hogy más, mint aminek eddig láttam, lehet, hogy most látom olyannak, amilyen... de lehet, hogy még most sem...

Azon kívül valószínűleg fölösleges minden percben új forgatókönyvet és szabályzatot felállítani. Elméletet sem kell gyártani. Úgyis kiderül mindig egy újabb részlet. Honnan tudhatnám, hogy hogyan és mikor jutunk a végére?

Talán inkább várok és tapasztalok... szemlélődök...

Jó lenne annak látni mindent, ami. Meg is kéne próbálni. De ahhoz nem az értelmezési kényszeren keresztül vezet az út...

Üdv...

Ide az elejére illene bevezetést írni talán, de nem teszem. Csak egy kikötést, ami nagyon fontos: sok lesz a kritika, de nem kötődik a politikához. Itt az életemnek az az összefoglaló része jelenik meg, amiből különféle tanulságokat lehet levonni.

Például:

Az a filozófia, amit magaménak vallok, nem a hitről szól. Azt hirdeti, hogy a lényeg nem megfogalmazható. Ezért aztán inkább azt igyekszik meghatározni, hogy mi nem a lényeg. Mindezek fényében egy jelenleg aktuális rövid gyűjtemény arról, amiben nem hiszek.

Nem hiszek a megtévesztés örömében és eredményességében. Nem hiszek a barátok egymás ellen való felhasználhatóságában. Nem hiszek az öncélúságban, önzésben, haragban, indulatos vádaskodásban. Nem hiszek semmiben, ami nemes célnak álcázódik, és mégis nemesnek csöppet sem mondható célok húzódnak mögötte. És nem hiszek abban a fajta nemtudásban, ami mindezeket örökre elrejthetné mindenki elől...


Éppen ezért azt mondom, hogy az emberi élet egyetlen reális megvalósítási módja az lehet, ha a láb a földön jár, a fej pedig az éggel érintkezik.