Tiszteletadás - mert mással alig segíthetek

Köntösök

Remegni kell a vérsötét,
gyökérző Bánat köntösét
s tisztelni kell, ki hordja Ember
és ebfoggal nem tépi szét.

Csalán s tövisből jól szövött
és nem libeg a test fölött,
tapad, szorul, ölel, fujt és mar,
az emberrel szint' összenőtt.

És néha egyszerű, poros
és néha meg rózsás-piros
és néha szemszinü, meg barna,
de mindig egyformán szoros.

És néha pókhálós, avas
és néha súlyos, mint a vas
és néha meg aranyszegélyű
s csillog, mint messzi kék havas.

Rettegni kell a vérsötét,
gyökérző Bánat köntösét
s tiszteltni kell, ki hordja Ember
és ebfoggal nem tépi szét.

Ki fölvette, azon marad
és benne jár és nem szabad.
Elhordja egész életén át,
míg teljesen szét nem szakad.
/József Attila/


(...)

Nem férne ki itt, és ha el kéne mondani, nem férne ki a számon sem az a sok gondolat.

Az előadás végén a taps azoknak szól, akik végigjátszották becsülettel és azzal a tartással, ami belefért.
Megilleti őket a tisztelet.

Őszintén bízom benne, és üzenem nekik, és annak is, aki ott volt ugyan, de a nemtudás okán jóval kevesebb fogalma van a folyamatról, hogy a köntös levehető, és csak addig szorít, amíg rajtuk van.

Béke

"Ki helyezne ki gőgösen ülőpárnákat, hogy tanítványokat csalogasson maga köré?" /Szekitó Kiszen/

"A birkáknak egy hős kell
A hősnek jó sok birka
Nézz tükörbe, hogy Neked mi van
a homlokodra írva..."
/Prosectura/

A kérdésre előbb-utóbb megérkezik a válasz

Ha arra adjuk a fejünket, hogy buddhista tanítók leszünk, meg kell értenünk, hogy ez mit jelent. Tanító a tanítvány is, tehát képesnek kell lenni tanulni is másoktól. Tudni kell a tanítónak hallgatni, csendben maradni is, ha azáltal taníthat, vagy ha éppen nincs mit, nincs kinek. Helyes beszéd. A nemes csend gyakorlása.
És persze attól kezdve tisztában kell lenni azzal, hogy a tanításnak legfőképpen nincsen kötött helyszíne. Ahol szükség keletkezik rá, ott kell megtenni. Ahol pedig nem keletkezik rá szükség, ott nem kell megtenni, mert az már nem tanítás lenne, hanem magamutogatás. No persze ettől és minden egyéb öncélúságtól feltétlenül szükséges tartózkodni egyébként, és a tanítással kapcsolatban is.
Nem pozícióról, hanem küldetésről van szó. Érdemesnek kell lenni rá, és ennek minden kritériumának megfelelni. Az átadás pillanatában pedig mindenképp.
Amikor megpróbálunk másoknak az illúziók világából kifelé vezető alternatívákat mutatni, abból soha, semmi körülmények között nem lehet cirkuszt csinálni.
Na ez az, ami már etika...