Béke, harmónia

Nem szeretnék bölcselkedéssel válaszolni a külvilágra.

Békére és harmóniára törekszem.

Belső ürességet igyekszem megvalósítani, csendes szemlélődést.

Hagyni, hogy vigyen az ár, és kikötni, amikor megérkezem.

Nincsen más, csak a gyertya lángja, a füstölő füstje, a belső rend és harmónia.

Igen, ennyi lenne. Minden kérdésre válasz...

Határok

Felállítottam bizonyos határokat magamnak azért, hogy el tudjam kerülni azokat a körülményeket, amelyekre nincsen szükségem. Amikor sarokba szorítanak, akkor mégis átlépem ezeket, mert rákényszerítenek. Így most olyan dolgokról is szót fogok ejteni, amikről nem szerettem volna, és bízom benne, hogy egyre ritkábban fognak olyasmivel zaklatni, ami miatt ezt újra meg kéne tennem.

Szeretném most elmondani, hogy milyen az az ország, ami a szívemben létezik, és amit a hazámnak nevezek. Először is nagyon szép tájakat jártam be itt, olyan emberekkel, akik sokat jelentenek nekem. Mindenhonnan szép emlékeket hoztam magammal, és ezek mind a harmóniát, a nyugalmat teremtették meg bennem. Azután ismerem a várost, ahol élek, tudom, hogy milyenek a nappalok és az éjszakák. Mindig, mindenből tudok tanulni valamit, és ezek tovább építenek. A barátaim és a családom ajándék az élettől, persze minden ajándékkal tudni kell bánni, és ez művészet, de az ember ugyebár szereti a művészetet.

Az én hazámban örömmel fordulnak azok felé, akik tanulni akarnak róla, meg akarják ismerni a hagyományait, és nem rekesztik ki azokat, akik nem őslakosként akarnak a saját hazájukkal megismerkedni, hanem netán külföldiként érdeklődnek iránta. Hiszen örülünk annak, hogy valaki tiszteli és szereti ezt az országot, és többet akar róla tudni. Ugyanígy tisztelettel viseltetünk más kultúrák iránt, és pontosan ugyanúgy, ahogy az előbb írtam, alázattal igyekszünk minél többet megtudni arról a másik országról, ami valami miatt megfog, érdekel. Hiszen tudjuk, hogy ott is érző, történelemmel és hagyományokkal rendelkező emberek élnek.

Az én hazámban nincsen szükség arra, hogy emberek megalázzanak bizonyos közösségeket azzal, hogy úgy tesznek, mintha azok tagjai lennének, holott a viselkedésük alapján erre kifejezetten méltatlanok. És nincsen szükség bulvárpolitikára, emberi napraforgókra, sem pedig olyanokra, akik érett felnőttkorban sem öregek bohócnak.

Az én hazámban nem születik az országnak újabb és újabb szlogenje, akár dalba öntve, és nem keletkezik gombóc a torkomban, ha ezeket meghallom, mert nem jut róluk eszembe, hogy mit műveltek az országgal, ahol élek.

Szóval ez az én hazám, ahol tartása van az embernek, és tudja, hogy mi a helyes, mi a helytelen, és ezeket igen egyszerű mértékkel állapítja meg.

Ráismersz???