Szokták mondani, hogy ha becsukunk egy ajtót, kinyithatunk egy másikat. Én nem zárom be lakattal ennek az évnek az ajtaját, mert tudom, hogy sok esemény a következő évben fog folytatódni. Annyit szeretnék megtenni, hogy megírom ennek az évnek a történetét, így elmesélhetem azt is, hogy egészen idáig miről szólt ez a blog. Nem kizárt, hogy mostantól másképp fog működni, talán egy fokkal többet írok majd le, mint eddig, mindenesetre most tisztázom az eddigieket...
Az évet úgy kezdtük, hogy a két zenekar közül az egyikben komoly emberi és "szakmai" problémák álltak fenn. Ezek már januárban annyira elmérgesedtek, hogy nem lehetett tudni, meddig tartható még, és mennyi ideig köt bárkit a másik iránti együttérzés. A megbeszélések egy idő után nem a mi lakásunkban folytatódtak, a stílus viszont nem javult, sőt, rosszabb lett, így nyilvános helyeken hallhatták többen azokat a dolgokat, amik csak a csapatra tartoztak volna. És volt, aki ismét megmutatta, mennyire nem számíthat rá a többi tag, és mennyire nem jelentenek neki a többiek semmit. Persze erre még többször rátett több lapáttal, így végül a zenekar története a mi részünkről lezárult júniusban. Bár ez nem kifejezetten az én életem része volt, mégis sokat tapasztaltam belőle, és amit ígértem, hogy ha vége lesz, az asztalon fogok táncolni, tényleg megteszem, lesz rá alkalom. Sokat veszítettünk anyagilag ezen a 3 éven, és kiderült pár emberről, hogy nem azok, akiknek mutatták magukat, de meg is ismertünk olyan embereket, akik nagyon fontosak lettek a számunkra, és hiányoznának, ha nem lennének az életünk részei.
Eközben a másik (vagy inkább az egyik, hiszen mindig is ez volt a fontosabb) zenekar elindult egy új irányba. A változás okozott némi kavarodást, amit még bizonyos tekintetben helyre kell tenni, fel kell dolgozni, de alapvetően pozitív a folyamat. Picit lassan halad, a megvalósításban nincs hiba, de az ötletek néha hiányoznak. Itt is nyertünk egy új barátot, akivel az első találkozástól kezdve megvolt az összhang, így ennek is örülhetünk. A bizodalom mindenképp a jövő évben van :)
Tavasszal leküzdöttem egy nagynak tűnő riadalmat, ugyanis harminc éves lettem. Azt kell mondanom, hogy már az indulás is nagyon jó volt, és azóta is sok szép dolog történt. A születésnapom előtti napon meglepetésből a legjobb barátaim és az Anyám vártak itthon, mikor hazajöttünk vidékről... Nagyon jól esett, aki olvassa, és itt volt, megint köszönöm :)
Júniusban befejeztem tanulmányaimat abban az iskolában, ahol a tervek szerint tovább is maradtam volna tanítani. Az utolsó félévben azonban a színvonal olyan meredeken romlott, hogy júniusban már biztosan tudtam, nem itt (vagy legalábbis nem most) fogok én tanítani. Ezt a záróvizsgám napján meg is mondtam az iskola vezetőjének, de egyúttal meg is köszöntem mindent, amit kaptam, mert az nem kevés, és nagyon fontos időszak volt ez az életemben. Az utolsó félévben nem volt már ott az a barátom, aki elindított azon az úton, amin azóta is igyekszem járni, de a kapcsolatot tartottuk így is, és rengeteg segítséget kaptam ahhoz, hogy végigcsináljam az utolsó hónapokat. Viszont sikerült egy olyan előadót meghívnom az iskolába, akit igazán sokra tartok, és nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ott volt a körünkben. Külön boldogság, hogy baráti kapcsolatban lehetünk azóta is, csak azt sajnálom, hogy az iskolának abban az utolsó, nagyon gyenge időszakában volt jelen, de ezt szerencsére ő sem írta a számlámra, mert az előadások szervezésekor még nem láttam, hogy akkora a baj.
Ezt követően egy csodálatos nyaralásban volt részem Törökországban. Már az ottlétünk alatt tudtam, hogy ez az utazás bennem magamban is elindult, és nem ért véget a hazatérésünkkel. Sokszor visszatérnek érzések, hangulatok onnan azóta is, ébren és álmomban egyaránt. Új barátságot ott is kötöttünk, és nagyon nagy öröm a mai napig, amikor szót tudunk váltani egymással.
Augusztusban tudtam meg, hogy mi az, ami biztosan örök emlék lesz Törökországból. Amikor a vőlegényem megkérte a kezem (a tizedik évfordulóján annak, hogy együtt vagyunk), azt a gyűrűt húzta az ujjamra, amit kint vettek meg Anyósékkal, titokban, így minden meglepetés volt a számomra. 2010. az esküvőnk éve lesz, és remélem, hogy még sok más boldog pillanaté is.
Az utóbbi két évben hozott több rossz döntésem következményeként a munkahelyemen olyan helyzetek alakultak ki, amelyek egy újabb, komoly döntést hoztak magukkal. Nyár óta érlelődik a lépés, amit tervezek, és ez is a következő év, 2010. egyik eseménye lesz.
A vőlegényem munkahelyet váltott, ami a körülményeit tekintve rosszabb, mint az előző volt, és az időbeosztásunkat is nagy mértékben felborította. Bízunk benne, hogy erre is megoldást találunk 2010-ben.
Anyukám munkahelyi problémája szerencsére úgy tűnik, pozitív módon oldódott meg, és ez azt is jelenti, hogy a korábbi üzlettársától megszabadultunk. Nagy megkönnyebbülés ez mindenki számára, kivéve az illetőt, akinek viszont jelenleg egyáltalán nem érdekel a reakciója...
Sok barátot szereztünk az idén, és vannak, akik úgy tűnik, nem maradtak mellettünk. Személy szerint engem bánt, hogy azért szűnnek meg barátságok, mert nem egyformán gondolkodunk. Én tudom jól, hogy nem változtam meg, legalábbis ennyire nem. Igyekszem méltó lenni a buddhista tanítói hivatásra, és ezzel összefüggésben úgy érzem, hogy a filozófia mellett fontos a földön is járni, mert különben éppen az itt és most vész el.
Remélem, hogy visszatalálunk egymáshoz azokkal, akiket sajnálnék elveszíteni...
Röviden azt kell mondanom, hogy bizakodva nézek az új év elé, és mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldog, eredményes és szép Újéve.