Valami, ami nagyon fontos volt nekünk, mind a kettőnknek, ma véget ért. Nekem kapaszkodó volt, és sok segítséget jelentett, amikor le akartam vezetni a feszültségemet, a Vőlegényemnek pedig még inkább az élete meghatározó része volt, mint nekem. Bár mindketten sokat tettünk bele és érte, ez mégis elsősorban az ő története volt, nekem viszont azt jelentette, ami a relatív világban én vagyok.
Régen volt már olyan, hogy valami ennyire rosszul esett, ennyire fájt.
Nem tudom elhinni, hogy ma este erről van szó, bár tudom, hogy semmi sem örök.
De kedves Barátaim, akik talán már össze is raktátok, hogy miről van szó, ne aggódjatok, rendben lesz minden, ebből is felállunk majd. Erősek vagyunk, és természetesen most is együtt :)
http://www.youtube.com/watch?v=QYEC4TZsy-Y
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése