Ha arra adjuk a fejünket, hogy buddhista tanítók leszünk, meg kell értenünk, hogy ez mit jelent. Tanító a tanítvány is, tehát képesnek kell lenni tanulni is másoktól. Tudni kell a tanítónak hallgatni, csendben maradni is, ha azáltal taníthat, vagy ha éppen nincs mit, nincs kinek. Helyes beszéd. A nemes csend gyakorlása.
És persze attól kezdve tisztában kell lenni azzal, hogy a tanításnak legfőképpen nincsen kötött helyszíne. Ahol szükség keletkezik rá, ott kell megtenni. Ahol pedig nem keletkezik rá szükség, ott nem kell megtenni, mert az már nem tanítás lenne, hanem magamutogatás. No persze ettől és minden egyéb öncélúságtól feltétlenül szükséges tartózkodni egyébként, és a tanítással kapcsolatban is.
Nem pozícióról, hanem küldetésről van szó. Érdemesnek kell lenni rá, és ennek minden kritériumának megfelelni. Az átadás pillanatában pedig mindenképp.
Amikor megpróbálunk másoknak az illúziók világából kifelé vezető alternatívákat mutatni, abból soha, semmi körülmények között nem lehet cirkuszt csinálni.
Na ez az, ami már etika...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése