Minden a helyes szemlélettel kezdődik. Hiába működik együtt a Nemes Nyolcrétű Ösvény minden tagja, kizárt, hogy a helyes szemlélet megléte előtt ez beinduljon. (Hiszen az összesnek együtt kell meglennie.)

Éppen ezért igyekszik az ember jelen lenni, megélni a pillanatot. Nem kívülre helyezni magát állandóan. Nem lepergetni magáról mindent, ami fáj, vagy túl sok érzés kellene ahhoz, hogy túlessen rajta. És éppen ezért kell tudni, mikor van vége egy-egy történetnek. Ha tovább folytatunk valamit, aminek pedig már vége van, meg fogunk lepődni, milyen komoly figyelmeztetéseket kapunk. Pedig ebben megint nincsen semmi csodálatos. Csak éppen azt külső szemlélőként nem lehet észrevenni. Talán ebből adódik az, hogy hiába várnánk bárkitől, hogy megértse a bennünk lezajló folyamatokat.

Azokat csak nekünk kell értenünk, nekünk magunknak viszont ez kötelességünk.